A vírusmarketing a hagyományos kommunikációs megoldásokban gondolkodó marketinges számára elsőre igen ingoványos talajnak tűnhet.

Egyrészt közvetlen hatása nehezen mérhető, ami a nagyobb cégeknél osztódással szaporodó, és mindent forint-fillérre konvertáló kontrollerek, beszerzési munkatársak szemében hatalmas szálka lehet.
Másrészt, professzionális formában csak a közelmúltban vált igazán felkapottá, így viszonylag feltáratlanok a pontos működési - és hatásmechanizmusok. Egyes esetekben az üzenet akár vissza is üthet a feladóra, ha esetleg nem kívánt irányban mutálódik az eredeti tartalom.
Végül, de nem utolsó sorban - bár többen próbálkoznak az elméleti keretek felállításával - nehéz előre megmondani, hogy mi az ami a valóban működni és vírusszerűen terjedni fog, így adott esetben a ráfordítások is ablakon kidobott pénzzé válhatnak.

A vírusmarketing üzleti alapú felhasználásának egyik direkt példája lehet a BzzAgent hálózat, ami a megbízók számára, különböző szempontok szerint targetált "vírusmarketinget" biztosít. A cég kétirányú kommunikációs lehetőséget teremt a feladó, és a célcsoport tagjai között, akik egyaránt rávilágíthatnak az egyes termékelőnyekre, és potenciális gyengeségekre.
A megbízó a kiválasztott emberek számára elérhetővé teszi a terméket, vagy szolgáltatást, akik ezt kipróbálhatják, és véleményt mondhatnak róla. Lehetőség van a "csomagolás" testreszabására is, hogy az egyes tesztelők jobban megértsék, miről szól a termék, és így is növeljék a szájreklám hatékonyságát. Az eredményeket végül különböző szempontok alapján mérik a megbízó számára.

A vírusmarketing ennél sokkal indirektebb, de valószínűleg semmivel nem rosszabb lehetőségét kínálják azon (brandingelt) tartalmak és üzenetek, amelyet a felhasználók önként, "szájról szájra" adnak tovább egymásnak.

Mi lehet vajon a közös pont Mumbaiban, a Salamon-szigetekben, és Kirgizisztánban?

Az összekötő kapcsot jelen esetben nem más jelenti, mint Matt Harding, aki 2003-ban úgy döntött, hogy megunta a programozói munkáját, és az összes spórolt pénzén Ázsiai-körútra indult.
Akkoriban még valószínűleg nem tervezte, hogy internetes "hírességgé" válik, de az általa készített online videó, és rengeteg néző felkeltette a Stride rágógumit gyártó cég érdeklődését is.
Az első útján Hanoiban egyik barátja javasolta neki, hogy adja elő az általa egyébként gyakran rögtönzött kis táncot, amit videón rögzítettek is. Ezt a túra során számos helyen megtették, és az összevágott videó az interneten kötött ki végül.
A cég üzleti lehetőséget látott a dologban, és felajánlották számára, hogy kifizetik a következő útját 2006-ban, amit 2007-ben és 2008-ban is egy újabb videó követett.
Ha végignézzük a videókat, szerencsére sehol nem fogunk egyik szereplőn sem "Egyél Stride rágót" feliratú pólókat, a dél-kelet ázsiai festői szépségű háttérben pedig szponzor molinókat látni a háttérben, és a videó is többé-kevésbé elkerülte a céges "pecsétet" valamelyik sarokban. Kizárólag a kisfilm végén láthatunk egy rövid köszönetet, ami közvetlenül a céghez köti a filmet, nem beszélve természetesen a hatalmas média érdeklődésről, amit generált.

Szép, vicces, de működik is?

Bár a 6.5 millió YouTube néző önmagában is elég brutális szám, jól látszik, hogy a cég honlapja is kellemes méretű növekedést tudott felmutatni egy-egy videó megjelenése után.

Mint a Chicago Business cikkéből megtudhatjuk, miközben a Doublemint és a Big Red rágó részesedése is csökkent az USA-ban, a Cadbury a Stride rágóval a közelmúlt egyik legsikeresebb termékbevezetését könyvelhette el.

A Washington Post-ban pedig azt olvashatjuk, hogy a Cadbury részesedését a Trident-tel és a Stride-dal 27 százalékról, közel 35 százalékra növelte 2003-ról 2007-re.

Elsőre számomra kissé esetlennek tűnik Matt utazásának kapcsolódása a rágógumihoz - mennyivel ütősebb lehetett volna például egy utazási iroda - de mégis jól mutatja, hogy egy jó ötlet, és ezáltal az üzenet milyen hihetetlen gyorsan juthat el a szélesebb nyilvánossághoz.

A 2008-as videó érdekessége még egyébként, hogy nem angol, hanem bengáli nyelven énekli az előadó. Nem meglepő módon, a hölgyet természetesen az internet segítségével találta Mr. Harding barátnője, Melissa.