A blogok világát Magyarországon egyelőre jórészt elkerülték a multinacionális hirdetők. Az okok közül egyre kevésbé lehet kifogás a szűk célközönség, hiszen már 2007-ben is majdnem minden második 14-69 év közötti, legalább hetente internetező állította, hogy fogyaszt ilyen típusú tartalmat az NRC felmérése alapján.
Ha a Medián Webaudit adatait vizsgáljuk, szintén az derül ki, hogy 2008. júniusában a teljes belföldi forgalom 3,9 millió látogatót jelentett, amiből a Freeblogon 640 ezren, a Blogteren pedig 712 ezren fordultak meg.

A szerény érdeklődésben háttérben feltételezhetően olyan kezdeti kudarcélmények is állhatnak, mint az amerikai Wal-Mart áruház lánc - helyesebben PR ügynöksége - által elkövetett "ál-blog", ami hamar meg is bukott a nagyközönség előtt.

A blog egy klasszikus multi hirdetőnek mindenképpen a nehezen emészthető műfajba tartozik, hiszen ezen a csatornán nehéz "átnyomni" egy klasszikus üzenetet, ami az ATL médiában kiválóan működik.

A hazai próbálkozások közül érdemes lehet egyrészt megemlíteni a Coca-Cola által készített Happiness Factory blogot, ami kifejezetten az egyéb kommunikáció támogatását szolgálta. Ezért valószínűleg nem is ért el átütő sikert, hiszen a tartalom láthatóan a "hirdető kedvéért" jött létre, így a főként személyes stílusjegyeket  hordozó blog egy vállalati szócsővé konvertálódott.

Első ránézésre kommunikációs szempontból hasonlóan béna kacsának tűnik a T-Mobile által támogatott Cellanapló blog. A blog fejléce alapján a T-Mobile a támogató, ha úgy tetszik, szponzor. Ez gyakorlatilag semmivel nem ad többet, mint egy sajtó oldal támogatása a fejlécben, nem derül ki sehonnan, hogy pontosan miben merül ki ez a támogatás. Ha egy kicsivel több információ lenne elérhető ezzel kapcsolatban, már nem vetülne a "szponzorált szubjektivitás" árnyéka a bejegyzésekre. A legtöbb olvasó számára feltételezhetően teljesen elfogadható lenne, ha a blog szponzorációja azt jelenti, hogy elsőként mondjuk itt értesülhetnek a T-Mobile-lal kapcsolatos újdonságokról. Így a blog kapna egy olyan egyedi előnyt (Unique Selling Proposition - USP), ami kiemelné az információs tengerből, és a szponzorációt is felértékelné. Ebben a formában viszont sajnos nem több egy tartalmi plombánál, amit akárki rápecsételhetett volna a címsorra.

Az egyik ígéretes kezdeményezés számomra a most augusztusban indult Futóblog, ahol a Nike Winkler Róbertet, Uj Pétert, illetve Sasvári Pétert kérte fel, hogy írja meg rendszeres beszámolóját a Nike új, iPod-dal kombinált futócipőjével kapcsolatban.
A Cellanaplóhoz hasonlóan ezúttal is megjelenik a szponzor terméke a címsorban, azonban a "támogatás" formája teljesen egyértelmű a látogató számára. (Támogatás alatt nem azt értve, hogy kapnak-e pénzt, és ha igen mennyit). A dolog hitelességét növeli, hogy a megtett kilométerek online is követhetőek, tehát a szerzők nem az íróasztal árnyékában írják a bejegyzéseket. A teljesítménymutató ezen kívül widget formájában is terjeszthető, ami végül egy közösségi oldalra vezet. Itt nyomonkövethetjük, hogy összesen hányan, és mennyit futottak eddig a résztvevők. Végül az oldalra építve szerveztek egy eseményt is, ahol együtt futhatunk a közösség többi tagjával.

Azt hiszem, egy jól felépített, web2 eszközökkel kiegészített, 360 fokos kampánynak valami hasonló formában kellene megjelennie, de ez természetesen nem az 5 perc alatt összedobható kategóriába tartozik.

És kell-e félni a kudarcoktól?

Véleményem szerint nem, mert ezek is a fejlődéshez tartoznak, és valószínűleg Steve Jobs is így gondolja, legalábbis a Stanford egyetemen tartott beszéde alapján, ami leginkább a személyes sorsunkról szól, de valamilyen szinten általánosítható is a döntésekre.
Az Apple céget a szülői garázsból indulva gründolta össze, 20 évesen, és 10 évvel később már egy 2 milliárd dollár forgalmú vállalatról beszélhettünk, 4 000 alkalmazottal. Nem sokkal ezután, kirúgták őt az által elindított cégtől. "I didn't see it then, but it turned out that getting fired from Apple was the best thing that could have ever happened to me." - mondja Jobs erről a fordulatról. Így később elindíthatta a NeXt és a Pixar cégeket, amelyek később a saját műfajukban nagy sikereket értek el, ami az előtte munkanélküli Jobs nélkül valószínűleg másként történt volna. "I'm pretty sure none of this would have happened if I hadn't been fired from Apple. It was awful tasting medicine, but I guess the patient needed it. Sometimes life hits you in the head with a brick. Don't lose faith."