A cím annyiban félrevezető lehet, hogy a holnapi hírek kitalálására természetesen nem vállalkoznék, a megfelelő transzcendentális képességek hiányában.
Jövendőmondás helyett maradjunk csak a Reuters Institute által jegyzett anyagnál, amely azt vizsgálja, hogy milyen lehetséges gazdasági hatásai vannak a digitális forradalomnak a hírközlési iparágra az Egyesült Királyságban.
Ez utóbbi szűkítés szerencsére nem von le túl sokat a tanulmány értékéből, az angolok a "crazy frog" őrületen is nálunk pár évvel korábban estek át, így a jelenleg is fennálló hasonlóságokon túl, legalábbis számíthatunk a vázolt folyamatok bekövetkezésére hazánkban is.

Már a 180 oldal körüli terjedelemből is sejthető, hogy az anyag nem műkedvelőknek készült, és éppen ezért egy blog bejegyzésben is csak felszínesen lehet bemutatni a tartalmát. Azoknak mindenképpen érdemes elolvasni az eredetit, akik komolyabban érdeklődnek általában a sajtó, vagy az újságírás iránt.
Mivel nem vagyok újságíró, ezért valószínűleg teljesen mást következtetnek ki az anyagból azok, akik ezen a területen dolgoznak, de ettől független megpróbáltam összeszedni a szerintem kiemelésre érdemes pontokat.

A hírek színvonala - Szigorúan monoton csökken, nullához konvergál?

Mielőtt rátérnek a tanulmányra, számomra valószínűleg ott ért véget valami, amikor anno elolvastam az eredetileg MTI forrásból származó hírt, miszerint "Az Eltűnt és Kizsákmányolt Gyermekek Országos Központja (NCMEC) által támogatott kutatás során a 65 megkérdezett fiatalból csupán egy számolt be arról, hogy hajlandó szexképet küldeni magáról az interneten, de ha ezt az arányt a világhálót használó sok millió fiatalra vetítik, akkor a kutatók szerint aggasztó jelenségről van szó."
Ez utóbbi információt egy másik oldal már egyenesen úgy interpretálta, hogy "Amerikai fiatalok 4%-a kérésre küld magáról pedofil-pornó képeket".
Ez valóban aggasztó jelenség, de nem a "pornózó amerikai fiatalokra" gondolok, hanem az eredeti forrásra, aki gondolkodás nélkül az éterbe bocsátotta az ominózus információt. Különösebb módszertani eszmefuttatás nélkül is, azt hiszem belátható, hogy az eredeti hír legalábbis "problémás".

Pollner már elmélkedett a copy-paste újságírásról egy bejegyzésben, de vajon ezen a folyamaton már nem lehetséges változtatni, mert a látogatókért folytatott küzdelem szükségszerűen hasonló cikkeket szül?

Ne csak az online média sajátosságaira hegyezzük ki azonban a dolgot. Feltételezem, hogy egy nyomtatott lap szerkesztősége sem kapott/kap dicséretet a laptulajdonostól, ha folyamatosan zuhan a példányszám, vagy az előfizetők aránya csökken.
Azonban a digitalizáció hatásaként minden azonnal, direkt módon mérhetővé vált. Ráadásul egy-egy cikk, vagy akár újságíró "teljesítménye" önmagában is értelmezhető (ellentétben a nyomtatott újsággal, ahol erre csak meglehetősen körülményesen, főként utólag lehetne rákérdezni), egészen a direkt értékeléstől, a hozzászólásokon át, az adott oldalon eltöltött időig, vagy az oldalletöltésig. 

A sajtó, valamint a hírszolgáltatók szerepe általában

Habermasnál a  nyilvánosság azt az intézmény- és jelenségrendszert jelenti, amelyben a polgárok észérvekkel folytatnak eszmecserét, a kulturális illetve a politikai életről. A nyilvánosság egyszerre feltétele és garanciája is a demokráciának. Az elkülönített magán - és közszféra kialakulásában a nyomtatásnak, sajtónak is fontos szerep jutott.

Egyúttal a demokratikus állam működéséhez fontos, hogy az állampolgárok olyan információk birtokában legyenek, amelyek lehetővé teszik számukra az érdemi részvételt a demokráciához köthető folyamatokban, és ezen információk segítségével a hatalmi szereplőket cselekedeteik, vagy mulasztásaik kapcsán elszámoltathassák.

Előbbiek legfontosabb forrása a hírek előállítása, amely meghatározza a napirenden lévő témákat, összegyűjti a politikával, társadalommal, gazdasággal és általában a világgal kapcsolatos legfontosabb információkat.

Ingyenes hírek - Fizetett újságírók

A kereskedelmi alapon működő hírszolgáltatók sem ignorálhatják az online teret, azonban a profitábilis működés pontos keretei egyelőre nem tisztázottak. Ez egyaránt érinti a hírek összegyűjtését, és a professzionális alapú újságírást, egy olyan piaci környezetben, ahol az információk ára sok esetben nullára csökkent.

Az újságírás korábban főként tranzakcionális alapja, ahol sokan fizettek azért, hogy kevesek gondolatait olvashassák, alapvetően megváltozott. Kérdés lehet azonban, és jelenleg is heves viták tárgya, hogy egy hatékonyan működő civil társadalom, a demokratikus működési kereteknek megfelelően, el tudja-e számoltatni az aktuális hatalmi szereplőket, magabiztos, független, professzionális alapon működő média hiányában?

A hatalom kontrollján túl azonban, az elmúlt  években különösen fontossá vált az üzleti modellek átalakulása a sajtó szempontjából. Éppen ezért az, hogy "mi történik a híreinkkel", nem retorikai, hanem élesen gazdasági kérdés is.

Aggregátorok és hírszolgáltatók

A keresés növekvő dominanciájának is köszönhetően, a fogyasztók egyre kevésbé hajlandóak fizetni a hírekért, és főként a hír-válogatásokat részesítik előnyben. Az online éppen ezért a hírek "áruvá válását" és "atomizálódását" hozza, írják a tanulmányban. Megfelelő számú látogató hiányában, a hírek reklámértéke is alacsonyabb. Az internetre fordított reklámköltések fokozatosan növekednek, ezen belül is nagyobb szerephez jut a keresőmarketing, ahol olyan új szereplők dominálnak mint a Google, aki nem állít elő híreket, csak összesíti azokat.
A hirdetőkért folytatott versenyben a kattintási arányok váltak a legfontosabb mérőszámmá, és a tartalom minél jobb láthatósága a keresőben. A kiadók stratégiai gondolkodását ennek megfelelően komolyan befolyásolja az online fogyasztók "kattintásainak áramlása", vagyis mit néznek, és milyen mennyiségben? Ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy a kiadók egyfajta "digitális szélzsákká" válnak.

Az Egyesült Királyságban komoly problémát jelent a közszolgálati BBC rendkívül népszerű online szolgáltatása is, a kereskedelmi alapon működő hírszolgáltató szervezetek számára. Ilyen veszély hazánkban "szerencsére" nem fenyeget, üdítő kivételt a médiapiacon talán a Magyar Rádió közelmúltbeli profilváltása jelent.

Vajon mennyiben jelentenek a fenti trendek veszélyt az első kézből származó hírek előállítására, és a feltáró, oknyomozó újságírásra? A "hírgyárak" igényeinek megfelelően, milyen mértékben növekedhet a "konzerv" PR tartalmak egyszerű utánközlése? Mennyiben tematizálhatja vajon az online teret kizárólagosan a "tömegek nyomása", különösen a fiatalabb célcsoportok esetén?

Digitális bennszülöttek - Digitális bevándorlók

Társadalmi szempontból, a digitalizáció megváltoztatja a hírfogyasztás mértékét és jellegét egyaránt. A fiatalabb generációk a médiáról teljesen eltérő képet alkotnak. Ez egyfajta szerkezeti törés lehetőségét vetíti előre a hírfogyasztás kapcsán is. Az alternatív médiagazdaság kialakulása, amelyet a választás és részvétel határoz meg, szemben a szűkösséggel, és a passzív befogadással.

A hírek, tartalmak teljesítménye

Az egyéb, fogyasztás által vezérelt szektorokkal ellentétben, a hírek piacán szinten teljesen hiányoztak a kemény mérőszámok. A kattintási arányok azonban legalább olyan alapvető változásokat hordoznak mint az online értékesítés megjelenése a kereskedelem számára. A hírforrások természetesen korábban is kaptak visszajelzéseket a fogyasztótól, azonban a mértéke, intenzitása és sebessége ezeknek exponenciálisan megnőtt, az online hatásaként.

A hírfogyasztás változásai

A televízió és sajtó dominanciája ellenére, a nézettségi, és példányszám adatok hosszútávon a visszaesés jeleit mutatják az Egyesült Királyságban. Noha nem egyik napról a másikra történő változásokra kell gondolni, az iparági szakértők véleménye szerint, az újságok tömeges terjesztésének napjai meg vannak számlálva. Az egyébként jól teljesítő bulvárlapok számára komoly veszélyt jelenthet, hogy az általuk dominált területeken mint a hírességek, "soft-sex" és sport tartalmak, a digitális média platformok különösen erősek.

A trendekkel szembe megy ugyanakkor a Metro, amely az online-ban is különösen erős ingyenesség elve mentén működik, és az 1999-es londoni indulása óta a világ legnagyobb ingyenes lapjává vált. Mint az egyik lapkiadó munkatársa megjegyezte, "az ingyenes lapunk 30 és 50 ezer példány között vesz el a fő termékünktől, de jó kannibálnak kell lenned napjaink médiapiacán".

A nyomtatott lapokkal ellentétben, az online hírfogyasztás sokkal gyorsabban történik, a látogatók csak pár percet töltenek egy-egy oldalon. Ezek a vizitek ráadásul sokkal célzottabbak mint az újság lapozgatása, ami a kiadók számára tovább nehezíti a tartalmak értékesíthetőségét. A hirdetők ugyanakkor nem "átutazó szempárokat" hanem hosszan elidőző látogatókat szeretnének látni, ami a figyelem szűkössége, és a tartalmak bősége miatt egyre nehezebben teljesíthető elvárás.

Miért növekszik majd tovább az online reklámköltés?

Ez inkább költői kérdés, egyrészt, továbbra sincs egyensúlyi állapotban a médiafogyasztásra fordított idő, és az egyes médiumokra fordított reklámköltés. Másrészt, az online gyártási költsége alacsony, a kampány gyorsan elindítható, megváltoztatható.  Noha eddig a márkaépítésben nem sikerült bizonyítani az online átütő jelentőségét, mégis rugalmassága, ellenőrizhetősége ideális jelöltté teszik a display hirdetésekkel történő kísérletezésre, amely konkurenciát jelenthet a TV reklámok számára is. 

A hírek forrása

Mint az egyik interjúalany megjegyezte, "kihajózni a média zavaros vizeire PR szakértő nélkül, nagyjából olyan mint ügyvéd nélkül menni a bíróságra."  A megfelelő PR háttér nem csak a gazdasági szervezetek, a non-profit szektor számára legalább annyira fontos. Számos céget találhatunk ezen a területen, akik a fogyasztási cikkektől kezdve a háborúig bármit "becsomagolnak", igény szerint. A PR-t sokan a "sötét erőként" emlegetik, ami "belülről rágja szét az újságírást", de a kép ennél jóval árnyaltabb a valóságban. A PR többek között hozzájárulhat a civil szervezetek "láthatóvá varázsolására" a közvélemény számára. Másrészt, fogyaszthatóvá képesek tenni olyan, egyébként közérdeklődésre számottartó információkat, amelyeket egyébként a témában laikus közönség nem, vagy csak nehezen értene meg.

Lassan már közhely, de a közönség is egyre aktívabban vesz részt a tartalmak előállításában, és terjesztésében. A közönséggel való szoros kapcsolat a kiadó számára nem csak rövidebb utat jelenthet a legfontosabb hírekhez, de közösséget is építhet a márka számára. Ez az interaktivitás azonban fokozottan erőforrás igényes a kiadó számára. "Bár technikailag minden lehetséges (...) fokozott figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mi az amit megtehetünk, és mi az, amit meg is kell tennünk".
A civil újságírás továbbra is meglehetősen aszimmetrikus képet mutat, az interaktív funkciókat sokszor a felhasználók egy kis csoportja sajátítja ki magának, és gyakran nagy különbséget tapasztalhatunk a "legolvasottabb" és a "legtöbbször véleményezett" történetek között. Az online egyrészt felszabadíthatja a közösségi bölcsességet, másrészt előrevetítheti a tömegekre jellemző mentalitását.

"(...) Az újságírók korábban tudták mely történetek fontosak, és határozott véleményük volt a különböző hírforrások hitelességével kapcsolatban. (...) Most viszont a közönség - aki eddig tudta, hol a helye - egyfajta újságírási ombudsmanként van felkérve, aki meghatározza a hitelességünket". - nyilatkozza az egyik interjúalany a BBC-től.

A hírek értéklánca

Végül a hírek előállításához kapcsolódó értékláncot szeretném kiemelni a tanulmányból. Vagyis a különböző lépcsőit a hírek összegyűjtésének, feldolgozásának, és fogyasztókhoz történő eljuttatásának. 

  

Az értéklánc egyik végén a hírszolgáltatóknak sokkal több tartalomra van szükségük mint amennyit önmagukban elő tudnak állítani. Hogy a nap 24 órájában hírekre éhező különböző média-platformok étvágyát csillapítsák, a hírszolgáltatóknak egyre inkább külső szolgáltatókra kell támaszkodniuk az alapanyagért. Nem kizárólag a hírügynökségekre, de a PR iparágra is, és újabban a civil újságírókra.
Az értéklánc másik végén a hírszolgáltatók olyan új újságírói képességeket várnak el, amelyek a tartalmat "feltupírozzák" az online igényeinek megfelelően - a kattintási arányok elemzése, SEO, meta-adatok beágyazása, és a narratív előadás új formái (például wikik, vagy térkép alkalmazások).

A végeredmény az lehet, hogy az újságírónak több időt kell fordítania a végeredményre mint a bemenő információkra.

Az online egyrészt könnyebbség lehet a kutatási információk beszerzése szempontjából, ugyanakkor annak a veszélyét is hordozza, hogy az újságíró a "képernyő foglyává" válik.

A háttérben húzódó gazdasági tényezők dinamikája fokozottan a "puha" híreknek kedvez, főként a televízió esetén, de a nyomtatott sajtóban egyaránt.

A digitalizáció gyakori félreértelmezése, hogy az újságíró a blogok és civil újságírók tengerében hánykolódik. Valójában a technológia lehetőségek azt is jelentik, hogy a tudósító GPS, laptop, mobiltelefon, szélessávú internet hozzáférés, és egy digitális videókamera birtokában praktikusan bárhonnan képes multimédiás, profi anyagokat készíteni.

Jeff Jarvis véleménye szerint "a hírszolgáltatóknak arra kellene fókuszálniuk, amiben a legjobbak, és csak hivatkozni a többire.  Az újságok jelenleg nem így működnek. Megpróbálnak lefedni mindent, mert korábban ők jelentettek mindent az olvasónak a saját piacukon... De a hivatkozások korában ez nyilvánvalóan nem hatékony, és szükségtelen is. Hivatkozhatsz azokra a sztorikra, amit valaki más már megírt, és a világ többi részére is. Ha így cselekszünk, megmaradnak az erőforrások, arra ami számít, és a legtöbb esetben a saját anyagokat jelenti. Ez megváltoztatja a szerkesztői döntések dinamikáját. Ahelyett, hogy azt mondjuk "erre is szükségünk van", megduplázva azt, ami már egyébként is elérhető, inkább azt mondjuk "miben vagyunk a legjobbak"? Ez másként a "mi egyedi értékünk". A hírek átalakításakor szükségszerűen az történik, hogy az emberek a legjobb lefedettséggel rendelkező forrást keresik fel, nem a nyolcvanhetedik verzióját ugyanannak a történetnek".