A "Mozdulatlanság végzetes" volt az idei Internet Hungária konferencia mottója, avagy vége van a "boldog békeidőknek", a hatékonyság még az eddigieknél is fontosabb szemponttá válik a piaci szereplők számára.

Az első nap délelőttjén két külföldi előadó prezentációját követtem végig, ahol először Esther Dyson a "Dolgok internetéről" beszélt. Az előadás címe alapján első szabad asszociációként a Brian élete c. film egyik prófétája jutott eszembe, aki szintén a "dolgokról" tart rövid beszédet, de ezúttal nem a raffiakötő állványokról volt szó, hanem olyan fizikai tárgyakról és eszközökről,  amelyek valamilyen (wireless) módon kapcsolódnak az internethez, és magukról folyamatosan adatokat közvetítenek, úgy mint például az aktuális állapotuk, elhelyezkedésük stb. A hölgy egyébként "business angel" (persze hívhatjuk kockázati tőkebefektetőnek is), nem túl meglepő módon az előadása végén feltett "mi alapján választja ki, hogy mibe fektet pénzt" kérdésre csak annyit válaszolt, hogy nem "hagyományos" források alapján tájékozódik.

Előbbi prezentáció teljesen a minimál-design jegyében készült, nem úgy az őt követő Gerd Leonhard futurológus anyaga, aki volt olyan kedves, és meg is osztotta ezt az oldalán. Némi derültségre adhatott okot ugyanakkor a közönséghez szóló pár kérdése, mint például "ismeritek a Flickr-t?", elnézve a teremben egy főre eső PDA-k, okostelefonok, mini-PC-k, és egyéb ketyerék arányát. 

A magyar(?) internet aktuális mumusa a Facebook, legalábbis így tűnt számomra Szávuly Krisztián előadásából, közösségépítés témában - részben ide kapcsolódik a Kreatív Online-on korábban olvasható cikk is.
Ennek a blokknak egy visszatérő motívuma volt a (teljes) ellenőrzés kérdése, amely praktikusan nem megvalósítható a közösségi média esetén, inkább egyfajta "terelgetésről" beszélhetünk.
A közösségi-média optimalizálás számomra legjobban az EDS egyik régebbi reklámfilmjében látható "macska-pásztorkodásra" hasonlít. (Az utóbbi "herding cats" kifejezést egyébként a nagyon nehéz helyzetek megoldására használják, például több ember tevékenységét kellene összehangolnunk, de minden ember akarata más és más -  Egy kis képzavarral élve, a hagyományos ATL esetén a fogyasztó úgy viselkedik, mint egy kutya, ahogy a gazdi akarja - ül, fekszik - próbáljuk hasonlóan a macskát, a közösségi médiát "fegyelmezni". Update: A korrekt forrásmegjelölés jegyében, a "kutya-macska" hasonlatot Novák Péter hozta fel a beszélgetésben, szerintem nagyon találó, innen ugrott be az EDS szpot).

Ez után kifejezetten a közösségi média optimalizálásról (Social Media Optimization) szóló beszélgetést követtem részletesebben, ami az elején sajnos kicsit elcsúszott egy "miért jobb a MyVIP mint az iWiW" irányba. A végére fő "útravalóként" azt vihette el a hallgatóság, hogy igazán nincsenek felkészülve a piaci szereplők a fogyasztóval történő folyamatos kommunikációra - így azt gondolom, az optimalizáció kérdése is kissé indifferens, hiszen először a főbb kereteket kellene meghatározni, hogy aztán ezekre a szempontokra valóban optimalizálni lehessen.

Az Y-generáció és bevándorlók kerekasztal "mérés" témájában Kaszás György az egyik "kedvenc" vesszőparipámat hozta fel, vagyis az online esetén alapvetően nem felhasználók mérése történik, hanem eszközöké.
Amit még innen kiemelnék, a Rabbit által említett privacy vs. mérés. Vagyis egyre több mindent tudunk majd mérni technikailag, de ez egy szint után erősen sértheti a felhasználók magánszféráját, egy csomó etikai kérdést is felvetve.

A szerdai napon Réz András a Twitterről beszélt,  eléggé megoszlottak a vélemények, hogy jó volt-e vagy sem a prezentáció. Én inkább azt mondanám, hogy egy másfajta, kevésbé technikai megközelítését hallhattuk a témának.
A Twitter szórakoztató eszközből politikai tényezővé (is) vált, Moldova, Irán, illetve Obama jelent meg példaként. Ez a fajta közösségi kommunikáció felülírja az eddigi gyakorlatainkat, már szinte "kényszeresen" dobunk fel híreket. Valóban szükségünk van erre? - hangzott el a költői kérdés. A kommunikáció hatékonysága ebben a formában csökken, hiszen egy olyan fontos metakommunikációs elemet veszítünk el, mint a szemkontaktus. Az online térben a "virtuális családunkkal" "érzelemviharokat" élhetünk meg. Ez a kapcsolati hálónk addig működik (jól), amíg az online közösség tagjai vagyunk - mi történne, ha 24 órára "offline" állapotba kerülnénk? - érkezik a következő felvetés. A mikro vs. makroblog vonalon kiemelte, hogy a hosszabb nem feltétlenül fontosabb tartalom - vagyis rácáfol arra a közvélekedésre, hogy a Twitteren csak, vagy feltétlenül csak "zaj" van.

Az "Átalakuló blogvilág" kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy a Blog.hu látogatóinak nagyjából fele érkezik az Index címlapról - tehát korántsem elhanyagolható a "címlapos kiemelés" jelentősége a blogok számára (már akinek fontos a sok látogató). Ilyen módon akár 50 ezer felhasználó is érkezhet egy-egy népszerűbb, kiemelt bejegyzésre. Ez a fajta kiemelés valamennyire "hungarikumnak" tekinthető, és a többi szolgáltató is megérezte az elszívó hatását az induláskor - ez a lemorzsolódás azóta csökkent. A szolgáltatók számára az egyik legfontosabb szempont a belső közösségi tér frissítése, vagyis a felhasználók ösztönzése a tartalmak aktív "cserélgetésére", hogy ez ne maradjon egy szűk körön belül, a kialakult szokások alapján. Az újságírók által írt blogok egyúttal komoly versenyelőnyt is jelenthetnek ezen a piacon.
A Turulcsirip szolgáltatás kapcsán megtudhattuk, hogy ezen a platformon belül mikroközösségek alakulnak ki, egy-egy téma köré szerveződve, egyúttal a rendszer aszimmetrikus, leginkább a blogokra hasonlít. Nagyságrendileg 16 ezer felhasználó van fent, ebből napi 5 ezer aktív. Nincsenek kimondott "sztárok", a nagyobb publicitás nem elsődleges szempont. Bár "ego-növelő", de nem alapcél. Egy fontos megállapítás, hogy bizonyos esetekben viszont kifejezetten cél lehet, hogy az adott tartalmat ne is olvassák többen, hiszen a szűkebb ismeretségi körön kívül állók számára teljesen semmitmondó lehet, valóban csak zajt generál. A mikroblog kihívást jelent a blogoknak, míg a blog a hagyományos médiának, és a keresésnek is. A hirdetési pénzek valószínűleg nem fogják tudni követni a tartalom növekedési ütemét. Összességében három fő irány körvonalazódik jelenleg, a közösségi oldalak, a keresés, és a mikroblog szolgáltatások.

A Sanoma holland képviselője a lemezipart hozza fel rossz példának a változásokra adott reakciók kapcsán, az internetben inkább veszélyt, és nem lehetőséget láttak. Véleménye szerint már nem a márkaépítésen van a hangsúly, a 4P-t is felül kell vizsgálni, most már a 4E-ről beszélhetünk, úgy mint: Experience - Everywhere - Exchange - Evangelize. A piac viszont napjainkban inkább az elérésre / reach-re fókuszál kizárólag.  Kiemelte még a targetálás fontosságát (időben, földrajzilag, kontextus alapon - ha már itt tartunk, akár viselkedés alapon is). A CPM vs. CPC kérdésben az utóbbi mellett tette le a voksát, mint egyfajta nyer-nyer állapot - Itt számomra megint egy kérdés, hogy a CPC-ben hogyan jelenik meg a banner hirdetés display értéke?

Az utolsó részben amit követtem, a tartalomipar képviselőit faggatta Baló György, aki ezúttal a résztvevők fegyelmezése helyett, valóban a témára koncentrált. Ami egyelőre biztosnak látszik, hogy az ingyenes modell "nem tartható", Szabó György (Sanoma) szerint Murdoch-nak igaza van.  Ha nem lesz fizetős az online valamilyen formában, akkor sok online kiadó csődbe megy majd. A Sanoma egyébként külön kezeli az online és offline termékeket (pl. FN.hu és Figyelő). Víziója szerint néhány éven belül mindenki új területre lép majd, és a kulcs az lesz, a médiatulajdonosok közül ki lesz az "ügyesebb" a portfólió-rengetegben. Mihók Attila (Ringier) úgy látja, hogy a döntő az lesz, ki tud több befektetni, illetve kérdéses, hogy a telekom-szektor be akar-e szállni a tartalom-előállítási versenybe? A Marquard a prémium tartalmakban látja a kitörési pontot, illetve az erre épülő lead-generation aktivitásokban. A Danubius képviseletében Földes Ádám a rádió interaktív médium jellegét emelte ki (ami leginkább hasonlít az online-ra ebből a szempontból), illetve hogy kicsit elkéstek az adaptációval a rádiók, de még nincs minden veszve - viszont aki most sem lép, az valószínűleg becsukhatja a boltot.