A médiával alapvetően az a "baj", hogy tele van adatokkal, mutatószámokkal és különböző grafikonokkal, amelyek első ránézésre elriaszthatják a kevésbé elszántakat. Egy médiatervben  nincs semmi "izgalmas", leszámítva talán azt, hogy ezeken is masszív mennyiségű rövidítéssel találkozhatunk, amelyeknek ráadásul a keresztrejtvények megfejtésekor sem látjuk semmi hasznát.
Természetesen több oldalt tölthetnénk meg az egyes fogalmak magyarázatával, és részletes leírásával, de szerencsére van néhány olyan, nagyjából csatornától független "alapmutató", amelyekkel az esetek döntő hányadában viszonylag jól boldogulhatunk, ha szeretnénk megérteni, mit is látunk magunk előtt egy-egy kampánytervben.
Fontos, hogy médiatípusonként tartalmi eltérések lehetnek, és vannak is a definíciók tekintetében. Más kritériumok alapján tekintünk valakit  például a csatorna által "elértnek" a tv, rádió, közterület, online, stb. esetén. Más részről a számok iparági, szindikált kutatásokból származnak, így minden felhasználó (és a piac) által elfogadottnak tekinthetők. (Folyománya: A standard háttéradatok hiányában, adatbázis hozzáférés nélkül nem tudunk ilyeneket "gyártani" a kampányunkra).

Az alábbiakban összeszedtem egy lehetséges "alap listát" a fentiekről. Szintén fontos megemlíteni, hogy ezek jelen esetben leginkább az eredmények értékelésekor hasznosak, hiszen magát a média-, vagy éppen csatornaválasztást még számos egyéb tényező (nem is feltétlenül "kemény" mutatószám) befolyásolja!
Ezekre most nem térnék ki bővebben, szükség szerint feldobhatjuk a megbeszéléseket vagy e-mailjeinket a következő szavak véletlenszerű, tetszőlegesen időzített használatával is: kreatív-szinergia, integrált kommunikáció, brand advocate, meddőszórás, influence-point, multi-platform, konvergencia.

Komolyabbra fordítva a szót, az egyik ilyen széles körben használt, és több csatorna (médiatípus) esetén is elérhető mutatószám a reach, RCH, elérés.
Megadható százalékos formában, vagy abszolút értékben egyaránt. Megmutatja, hogy az általunk kiválasztott célcsoport hány százalékát értük el / érhetjük el a kampányunkkal. A mutató jellegéből adódóan, ez az érték soha nem haladhatja meg a 100 százalékot, a célcsoport teljes méretét. A 100 százalék is inkább egy elméleti maximum, ezt az értéket közelíteni lehetséges.  Az elérést mindig adott időintervallumra vizsgáljuk, ez lehet a kampányidőszak, de praktikusan bármilyen intervallum, amely a háttéradatok, és a legkisebb "mérési egység" alapján előállítható.
Értelmezhetjük úgy is, mint "nettó" elérése a célcsoportnak.

A legtöbb esetben ezzel párhuzamosan megjelenik az effective reach, hatékony elérés is, ahol azokat tekintjük a kampány szempontjából megfelelően (hatékonyan) elértnek, akik az üzenetet legalább "n+" alkalommal (gyakorisággal) látták. Az "n" hatékony gyakoriság értéket több szempont alapján  tudjuk (és kell) meghatározni, ide értve többek között a célcsoportot, piaci környezetet és termékkategóriát, a kérdéses márkát, a kreatív és média jellemzőit a tervezett kommunikációnak, stb.
Ergo, a hatékony gyakoriság esetén - az autóskártyával ellentétben - nem létezik "mindent vivő" érték.

Amennyiben 3 vagy több kontaktust (3+) tekintünk hatékonynak, akkor a kampány 3+ elérése lehet például 10 százalék. Másként fogalmazva, a célcsoportunkból 10 százalék látta / lássa az üzenetünket legalább 3 alkalommal.

A hatékony elérés és gyakorisági szint kapcsán megemlíthetjük még a frequency capping fogalmát, ami alatt azt értjük, hogy a "hatékony kontaktusok" számát felülről is korlátozzuk, elkerülve ezáltal, hogy az illető "túl sokszor" találkozzon az üzenettel. Ennek megfelelően a hatékony gyakoriság definiálásakor gondolkodhatunk alsó és felső korlátban is.
Egy példával illusztrálva, hatékony elérésnek tekintjük azokat, akik a kampányüzenettel 2 és 6 kontaktus közötti intervallumban találkoztak. Ez utóbbi korlátozás elméletileg jól hangzik, a gyakorlati kivitelezése (különösen a nem digitális platformok esetén) nem igazán megoldható, hiszen bizonyos kampánysúlyok felett, óhatatlanul a "magasabb gyakorisági szinteken" fogjuk növelni az elérésünket, másik végletként pedig, a kampányunk eltűnhet a kommunikációs zajban. Azon túl, hogy egyre kevesebb lesz a hozzáadott (üzenet)értéke az újabb és újabb kontaktusoknak, a legfontosabb vetülete ennek a kérdésnek a felesleges költségnövekedés.
Elsősorban az FMCG termékek esetén gyakori, és ide tartozik még a recency planning lehetősége,  ahol a hirdető időszakos megjelenések helyett, folyamatos jelenlétre törekszik a kategóriában. Az elmélet hátterében az áll, hogy a megcélzott fogyasztók egy csoportja mindig aktuálisan nyitotta vásárlásra, akik potenciálisan folyamatosan találkozhatnak az üzenettel. Ebben az esetben a "kampány" (vagy inkább kommunikáció) a heti elérésre fókuszál.

Az eléréshez viszonylag szorosan kapcsolódik a gross-rating point, vagy közismertebb nevén GRP (elsősorban a TV esetén), amely azt mutatja, hogy összesen hány kontaktust ért el a kampány a vizsgált célcsoport százalékában. Mivel egy embert értelemszerűen több alkalommal is elérhetünk, ezen érték meghaladhatja a 100 százalékot, ellentétben az eléréssel. Vagyis, ha a kampányüzenet 5 alkalommal, összesen a célcsoport 10 százalékát érte el (de egy embert akár többször is), akkor 50 GRP lesz a végeredmény. (Gyakoriság szorozva az eléréssel).
Értelmezhetjük úgy, mint "bruttó" elérése a célcsoportnak, egyben a kampány súlyát is jelöli.

Egy rövid logikai ugrással ebből a kettőből eljuthatunk addig, hogy meghatározzuk, egy ember átlagosan hány alkalommal látta / hallotta a kampányt, ami opportunity-to-see, OTS (pl. televízió esetén) vagy opportunity-to-hear, OTH (pl. rádió esetén) formájában jelenhet meg.
Nagyon egyszerű példával megvilágítva az előbbieket, ha a kampányunk elérése 60 százalék (tehát a célcsoportunk 60 százaléka látta legalább egy alkalommal az üzenetünket), a bruttó elérés pedig 600 GRP, akkor egyszerű osztással meghatározhatjuk, hogy egy ember a célcsoportunkból, átlagosan 10 alkalommal találkozott a kampányunkkal.

Az egyes kiválasztott csatornák mellett szerepelhet még az affinitási index, AFF mutatószám is, ami a célcsoport arányát mutatja a vizsgált sokaságban (vizsgált csatornán), összevetve a teljes népességben (vagy a bázis csoportban) képviselt arányával.
Ha például a teljes népességben 50 százalék a nők aránya, de az általunk választott csatorna  közönsége 70 százalékban hölgyekből áll, akkor az affinitási index értéke 140 lesz. (70/50*100). Tehát ezen eszköz esetén, a nők 40 százalékkal felülreprezentáltak, összevetve a teljes népességben képviselt arányukkal. Előbbiek alapján, a 100 feletti érték kedvező(bb) számunkra, ez alatt pedig kevésbé jól célzott az adott eszköz, a választott célcsoportra.
Ökölszabályként a 120-nál magasabb, és 80-nál alacsonyabb értékeket már jelentős eltérésnek tekinthetjük, de természetesen előfordulhat olyan is, hogy már egy 105-ös index is szignifikáns eltérést jelent (vagy egy 120-nál magasabb sem), ezt a megfelelő szignfikancia-teszt lefuttatásával tudjuk ellenőrizni.

Legalább ennyire fontosak a különböző költségmutatók, úgy mint a CPP, cost-per-point, vagy a CPT, cost-per-thousand. Az első esetben 1 százaléknyi elérési költséget számolhatunk, míg a második esetben ezer fő elérési költségét.
Jellemzően a nettó elérést tekintjük kiindulási alapnak, de szükség szerint a számok vonatkozhatnak bruttó mutatóként "ezer célcsoport kontaktusra" vagy "1 százaléknyi célcsoport kontaktusra" is.